I know you won't kiss my foot so fuck you. pt. II.

Na meg még mit nem. Én nem tudom, hogy egyes emberek fejében mi játszódik le, de leginkább úgy tudom elképzelni, hogy mi van odabent, mint amikor a tévében nincs adás. Hangyafoci. Csak öreg volt osztályfőnököm naponta ismételt bölcselkedése jut eszembe a helyzet(ek)ről, kérem jól jegyezzék meg:

Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten.

Ha ezt nem sikerül értelmezni, akkor az életben sem látok valami sok sikerlehetőséget számotokra. Lesz itt még nemulass, csak én abból már sajnos ki fogok maradni. Micsoda veszteség.

At the same time I wanna hug you, I wanna wrap my hands around your neck.. You're an asshole but I love you and you make me so mad I ask myself why I'm still here, or where could I go? You're the only love I've ever known, but I hate you, I really hate you so much, I think it must be true love

Miért e pofátlanul hosszú cím?

Kb. ekkorát sóhajtottam ma reggel. Ma reggel, amikor a káosz folytatódott, de én mosolyogva vettem az akadályokat, még a Móriczon is, ahol csak kekszet tudtam felajánlani a kéregetőknek.

Tudom, hogy egy nap alatt még nem változhat meg gyökeresen minden, de megfújt végre a tavaszi szél (és immáron valóban!), látok valami kiutat végre. Virágos réteket és illatos felsőtesteket magam előtt. Vagyis csak egyet. Az az illat...

Mint a rossz drogos. De nincs mit tenni, csupán talán annyi, hogy legjobb lesz nyitva tartani a szememet, amíg nagyokat szippantok a tavasz illatából. Csodásan fogalmazok. Szánalom. :)

Platónt olvasva...

"Majd mellére csapott s a szivét korholta szavával:

Türj sziv, tűrtél már hajdan te kutyábbat is ennél!"

Blow me one last kiss

Party van a fejemben. A meghívottak listáján szerepel a düh, a zavar, a szomorúság és a szerelem is. Nem jönnek ki valami jól egymással, többen már összetűzésbe is keveredtek. A végkimenetele várhatóan valami project x-szerű lesz, ami egy hatalmas system error-t eredményezhet.

Komolyra fordítva a szót, ma beszélgettem. Valakivel a másik oldalról, aki talán többet tudhat nálam a helyzetről. A vége az lett, hogy mindketten arra jutottunk, hogy minden kapcsolat szenvedés, és hogy nem ezt érdemeljük. Felemelő.

Ennél többet már nem lehet agyalni. Ez totál káosz, senki más nem fogja megoldani helyettem, de még csak tanácsot is teljesen feleslegesen adnak. Erre nem lehet. Fel kellene kötnöm a jégeralsót és mosolyogva továbblibbenni a tavaszi széllel. Már ha tavasz lenne. Azt hiszem most annak jött el az ideje, hogy beletemetkezzek hű barátom, Platón műveibe és végre a kötelességeimmel foglalkozzak. Talán annak több haszna lesz a jövőben.

Surrounded by uncertainty, I'm so unsure

Vannak az életben bizonytalan időszakok, amikor az ember döntésképtelensége határait feszegeti. Bár most is erről lenne szó. Már-már vicces a szituáció. A változékony szó itt most annyit ér, mint a zsenge lepkefing. Egyáltalán nem túlzok azzal, hogy ha azt állítom, jelenlegi helyzetem ötpercenként változik. De - értsd jól - minden.

Azzal szerencsére nincs baj, hogy erős tudok-e maradni - hiába próbál ledönteni egy csúnya név nélküli betegség -, viszont azzal, hogy olyan dolgok befolyásolnak, amiket nem én irányítok, már inkább. Próbálom kézben tartani a dolgokat, ami olyannyira lehetetlen, hogy a legjobb zsonglőr is megirigyelhetné, amit éppen művelek. Csodálkozom, hogy az agyam még nem adta fel a szolgálatot - a laptopom már igen.

Tudom én jól, hogy ideje lenne elhatároznom magam valami mellett, és ki is tartanom, de ez a valami olyannyira nem akar megfogalmazódni bennem, hogy lassacskán már arra jutok, hogy ideje lenne leszokni a gondolkodásról. Úgy egyáltalán. Minden egyes nap, amikor a kérdésekre úgy felelek, hogy "majd idővel eldől", egyre rosszabbul érzem magam. Nem akarok már várni. Tenni pedig mit sem tudok. Csak jól akarom magam érezni, de úgy látszik, most nem ennek van itt az ideje.

Amúgy elvagyok. Tényleg. Nincs semmi baj, csak kicsit belefáradtam mindenbe, mint ahogy azt már említettem is. Szeretném, ha egycsapásra megváltozna minden, és olyan lenne, mint októberben. Amikor még minden ijesztően tökéletes volt. Vagy csak fele olyan. Már azért is elmondanék egy imát.

I'm gonna bang bang, fuck you up, twist you out inside of my head

Minden emberi kapcsolatnak befellegzik, amikor valamelyik félben felébred a harag. Ha pedig egyértelmű, hogy csillapodni nem szándékozik, akkor már nem is lehet kérdés, hogy van-e értelme erőltetni egy ilyen kapcsolatot.

A harag néha jó. Képes erőt adni még akkor is, amikor az embernek ahhoz sincs ereje, hogy reggelente kinyissa a szemét. Ahogy megteszi, végigfuttatja agyában az előző napok adatbázisát, ráébred, hogy haragszik, és máris lendületet kapott egy újabb naphoz. Hihetetlenül nagy energiabomba, rendkívül magas áron. Ugyanis minden egyes haraggal elöltött nappal egyre csak keseredünk. De még mindig könnyebb így. Valamit valamiért...

"My hands are stained from the dirty black hair, my heart is cursed, 'cause you were never there...

Another crime that you left behind, I'm just a name that fear of the time."

Ahogy teret engedünk a szomorkodásnak és az önsajnálatnak, a tehetetlenség vermébe zuhanunk, és képtelenek vagyunk mindennapi teendőinket ellátni. Persze az elkerülhetetlen, hogy eljöjjön az az időszak, amikor a harag elmúlik és csak a szomorúság marad, de én még mindig azt mondom, hogy jobb egy egészséges kurvaanyázás, mint egy keserves sírás - főleg akkor, ha minden okunk megvan rá. Ha pedig már kellőképpen felspanoltuk magunkat, és változni nem látszik a helyzet, akkor ideje kidobni a kapcsolatot a szemétbe, hogy megkíméljük magunkat a további stressztől és a haszontalan, rossz emberek társaságától.

Közeleg a tavasz, rügyeznek a fürjek...

Na. Nálam mától hivatalosan is vége a télnek. Úgy döntöttem, hogy elég volt ebből az egészből. Az időjárás, a hangulatom, a jelenlegi életem, a tél monnyonle!

Közben tubicáim újra szárnyra kaptak, de nem hibáztatom őket, félév eleje van. Ilyenkor mindenki fellélegzik egy picit, és eszükbe jut ugyanaz: én. Én még mindig itt vagyok. Ahogy mostanában alakulnak a dolgaim, nem is néz ki úgy, hogy egyhamar máshol lennék.

Továbbá azt a döntést is sikerült meghoznom az elmúlt mesés hetek után, hogy mindenki bekaphatja. Soha semmi nem változik, egyetlen dolog tud javítani azon, hogy hogyan érzem magam: hogy elhatározom. Én pedig elhatároztam, hogy jókedvem lesz. Mivel senkinek nem mondhatom meg, hogy hogy viselkedjen, milyen legyen velem és mennyire szeressen, ezért majd odafigyelek én magamra helyettük.

If you act like an ass, I'm gonna treat you like an ass.

Igen, most betelt a pohár. Lelkizni majd talán máskor, de talán soha többet. Felkapom a bőrdzsekim, rágyújtok egy roppantós marcira és belemosolygok a világba; engem ugyan nem fog összetörni semmi. Nem hagyom.