Emlékszem, mikor kicsi voltam, mennyivel könnyebb volt. Anya kijelentette, hogy délután megyünk Mamához, majd este hazajövünk, és úgy is lett. Nyáron megyünk a Balatonhoz rokonokkal, hét napot fogunk ott tölteni, és így történt. Általános iskola után jön a középiskola, választhatsz adott kínálatból, tanulsz, leérettségizel, továbbtanulsz. No problem. Nagy nehezen választottál egy egyetemet, rajtad áll, hogy elvégzed-e. Bonyolódik... Beleszeretsz, fülig, vele akarod leélni az életed, elhagy. Nincs beleszólásod. Kopogtat a felnőttkor, beengeded az ajtón, majd kirugdosod az ablakon, hogy "takarodj innen, nekem nincs még rád szükségem". Aztán csak visszajön. Költözés, munka, élettárs, pénz, leszokás, megszokás, szürkeség. Mintha csak résnyire nyitnád ki a szemed, mert érzed, ha valóban meglátnád mibe csöppentél, fejvesztve menekülnél vissza a gyerekkorba. Amikor még nem kellett dönteni, csak élvezni az életet, és sírni, ha korábban kellett hazamenni a játszótérről, mint szeretnéd. Na itt tartok most. Több mint nyolc Angliában eltöltött hónap után időt és teret váltanék, ha tehetném.
Tegnap este hosszú hónapokig tartó harc után elengedett. Megbeszéltük /kijelentette/, hogy eladjuk a hűtőt, mosógépet, visszakapjuk a foglalót, és mehetek. Haza. A régi életembe. Már amennyire ez lehetséges, hiszen nem vagyok bolond, tudom, hogy semmi nem lesz már a régi. Örülnöm kellene. Vagy szomorúnak lennem. Vagy valami. De semmi. Majd megint utólag leszek okos.
Tegnap este hosszú hónapokig tartó harc után elengedett. Megbeszéltük /kijelentette/, hogy eladjuk a hűtőt, mosógépet, visszakapjuk a foglalót, és mehetek. Haza. A régi életembe. Már amennyire ez lehetséges, hiszen nem vagyok bolond, tudom, hogy semmi nem lesz már a régi. Örülnöm kellene. Vagy szomorúnak lennem. Vagy valami. De semmi. Majd megint utólag leszek okos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése