"...semmi sem lesz ugyanúgy, mint régen... egyszerre szép és egyszerre szörnyeteg."
Tényleg feldobtam. De nem az élére állt, ó nem... Erzsébetünk mosolygott rám a konyhapultról. Kettőt találhatsz, hogy ez mit jelent.
Péntek éjszaka nem aludtunk. De még szombat délben sem. Ehelyett sírtunk, nevettük, guggoltunk, ültünk, égettünk, beszélgettünk. Természetesen a beszélgetés része a lényeg. Na meg az, hogy találtam valakit, aki nem akar elveszíteni. Nagyon nem. És ezt nem dobhatom el valami olyanért, amit nem is biztos, hogy szeretnék. Itt maradok. Angliában. Vele.
A terv, hogy gyűjtögetünk, dolgozgatunk, és elköltözünk egy nagyobb városba, ahogy lehet. Augusztusban hazamegyünk, magamhoz ölelgetek mindenkit jó alaposan, Nettikével törpe vízműtelepeset játszunk, aztán elhívom kávézni a felnőttkort, és ha szépen viselkedik, és megígéri, hogy nem fog bántani, talán beengedem. Az ablakon, szigorúan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése