Nagy nap lesz a holnapi. Utolsó félévemet kezdem az egyetemen. Ha hagyják. Lassan a Neptun miatti rohangálós ügyintézés olyan természetessé válik, mint a vizelés. Míg a többiek értünk tüntetnek, én magamért állok ki. Újra és újra. Nem hagyom, hogy marasztaljanak, akármennyire is szívesen lát az egyetem fura ura. Ideje lenne végezni, és belevágni a nagybetűsbe - megint.
Megígértem Bárány tanár úrnak, hogy hétvégére kiolvasom az Államot. Ez még viccnek is rossz, a körülmények pedig csak rontanak a helyzeten. Amíg úgy érzem, hogy időm, mint a tenger, képtelen vagyok belevágni a teendőkbe. Pedig konzultálni kéne, meg kutatni szaporán. A szakdolgozatom jelenlegi helyzete mégis biztatóbb, mint a szerelmi életemé; míg utóbbi romokban, előbbi szimplán csak nem létezik.
Ha mindez nem lenne elég egy napra, még egy nagy beszélgetés is vár rám. Megkoronázva eme elkövetkezendő csodás hétfőt, el kell döntenem, vajon lesz-e a kutyából szalonna. Köthetem fel újra a gatyót, és keménykedhetek is akár; az eredmény mégis mindig ugyanaz. Nagy nap lesz a holnapi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése