Merül az elem. Itt is, ott is. Még egy utolsó erőtlen próbálkozás, hogy megbizonyosodjak róla, ez nem az, ami nekem jár.
Miért?
Abban a világban, amit mi ketten teremtettünk, nincs helye rossznak. Csoda voltunk. Olyan csoda, amit nem minden nap talál az ember. Mi voltunk minden, amit mások keresnek: boldogság voltunk. Miért kellett eldobnod az egészet? Miért nem maradhattunk csoda?
Nem tudom felfogni, sem feldolgozni azt, hogy ez már nem így van. Azt, hogy képes voltál megtenni velem azt, amit mélységesen elítélsz. Tudod. Tudom. Igen, nem így kellene, de ez az utolsó próbálkozásom, erőn felül ahhoz, hogy meghalld a segélykiáltást. Csinálj valamit! Bizonyítsd be, hogy nem rohadt meg ez a kapcsolat, hogy lehetünk még mi mi. Az a mi, akik voltunk. Akit a környezete csodálva szemlélt, hogy ilyen a világon nincs. Csodálva. Mert csoda voltunk.
Elég volt a hazugságból. Elég volt a játékból. Én most feladtam. Nem szokásom, de képtelen vagyok már bármit is tenni érte. Értünk. Miért jöttél? Miért akartad, hogy olyan szerelmes legyek, amilyen még soha nem voltam? És ha már sikerült elérned? Belenyugszol és eldobod. Kicsinyes dolgokért, olyanokért, amik semmit nem érnek. Ha mennünk kell, menjünk. De ne toporogjunk egy helyben, hazugságok pöcegödrében, mert azt nem bírom.
Nem bírom tovább. Pontosan azzal bántottál meg, amivel tudtad, hogy a legnagyobb sebet ejtheted rajtam. Egyébként sem voltam jól. Tudtad, hogy félek. Rettegtem belevágni egy új kapcsolatba, nem akartam beléd szeretni. Nem akartam, de megtörtént, mert érdemesnek tartottalak rá. És te bebizonyítottad, hogy ez nem így van. Lépjek tovább?
Hova? Egy újabb hazugságba? Higgyem el megint, hogy majd valakivel minden szép és jó lehet? Nem akarom. Téged akartalak. Megismertelek és megszerettelek. Egy percig nem gondoltam azt, hogy valaki mással egy percig is jó lehet. Te igen.
Nem vagy rossz ember. Te is félsz. Félsz attól, hogy már nem lesz olyan, hogy nélkülem. Hogy nem tudod megtenni azokat a dolgokat, amiket egy fiatalnak meg kell tennie élete során. Én meg akartam tenni ezeket. Ezért engedtelek be nehezen az életembe. De azzal, hogy ezt megtettem, a többi opciót végleg elvetettem. Nem időszakosan, végleg. Mert tudtam, hogy mit akarok.
És most is tudom. Semmi mást, csak azt a csodát, ami a miénk volt. Egészen addig, amíg nem rondítottál bele. Tisztellek. Mindenért. Én tudom mit akarok, de vannak dolgok, amik nem férnek bele. Nemcsak téged tisztellek; magamat is. Én ezt tanultam meg az évek során. Ha elveszett a csoda, menni kell tovább...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése