Szóval ezt is túléltük, havonta egyszer minden nő megőrül egy kicsit. Én nagyon. De nincs semmi gáz, csak néha rosszabbnak látom a helyzetet, mint amilyen. De a lényeg most nem is ez.
Elkezdtem ám dolgozni, és meg kell mondjam, hogy tegnaptól azon kevés emberek csoportjába tartozom Magyarországon, akik szeretik a munkájukat. Mit szeretik?! Szerelmes vagyok az új munkahelyembe.
-Hi, I'm Vivien, and I'm a workaholic.
-Hi, Vivien!
Egyelőre többet nem tudok és nem is akarok mondani róla, mert aláírtam a titoktartásit (nem, nem azért :D ), úgyhogy legyen most elég ennyi. Egyéb téren nincs változás. Kezdem úgy érezni, hogy amikor van, az is csupán baleset, mert valaki egy pillanatig nem figyelt oda, és addig nekem is csepegett valami kis szánalom-bájital, amitől öt percre elhihettem, hogy akár csak annyira is, de érdeklek valakit. Nem, nem igazán. :D Segáz, legalább mehetek holnap is dolgozni! Micsoda kalandok! Csak belefért ebbe is egy kis hiszti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése