Nem használom az epic szót, de ha használnám, akkor a tegnap estét így írnám le. Na de, hogy mi is történt pontosan, ahhoz előbb el kell mesélnem az elmúlt napok eseményeit is. Nem mindegy ám, hogy mi volt előbb... a csirke vagy a tojás!
Az úgy kezdődött, hogy szerintem valaki elátkozott. Olyan balszerencsés voltam az elmúlt 3 napban, hogy filmet lehetett volna forgatni róla. Elestem, elejtettem, eltörtem, kiöntöttem, meg amit csak el lehet képzelni. Az még hozzátartozik, hogy természetesen a telefonom sem merült le a sok szerelmes üzenettől...
Ez a fantasztikus eseménysorozat - vagy hogy is nevezzem - kihatott a tegnapra is, tehát azon már meg sem lepődtem, hogy a bőröndöm kerekei olyan szépen szálltak erre-arra, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Nem tudtam kimenni az állomásra. Akkor telefon Nórinak, hogy később megyek, nem tudom mikor, hiszti. De megparancsolta, hogy szombaton költözök, így gyors átpakolás és egy tonna cuccal fel a vonatra.
Felköltöztem. Pest. Imádom!
Kiültünk az ablakba egy grapefruitos sörrel és életérzés és fákkjee! Aztán kaja és sör Zolinál a büfében, mindeközben kitaláltuk, hogy este Mori Liget. Mert nem voltunk még és ez így nem állapot! Nem siettük el a készülődést, így nem is értünk oda 9-re, így lecsúsztunk mindenféle akcióról. De azért fogyasztottunk, mert megtehetjük. Na jó nem, de úgy csináltunk, mintha megtehetnénk. Volt ott aztán minden: silent disco, hiphopmjuzik, Zombie Prince, GHB - no az nem nekünk, de felajánlották azt a piát, just in case -, Hello Kitty bemutatása és sok sok sok tánc is. Egyetlen dolog nem volt, üzenet.
Nem volt még olyan, hogy ne írt volna, Siófok óta minden nap megtette, ahogy ígérte, de tegnap... tegnap nem. Nem baj, csak kicsit kellemetlen. Nem várok most már semmit, látogatást sem. Ahhoz még meg is kell mozdulni, nem hiszem, hogy az menne, ha egy "szia" sem. Nincs más hátra, mint szia.
Nekem most itt nagyon jó ám! Azt az örömöt tegnap... ahogy elindultunk az éjszakába... istenem! Annyira jó volt! És még csak most költöztem fel... Szeretek itt lenni és szeretek így itt lenni. És most már maradok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése