2012. augusztus 31., péntek

Summer paradise

Az utolsó ViNiBa estét töltöttük ma együtt. Meglehetősen langyi volt, mert mindenkit kimerített az idei nyár így augusztus végére. Mégis... mi voltunk. Annyira mi. Szeretem őket.

És tényleg tudatosult bennem, hogy pár órán belül elkezdek bepakolni a bőröndömbe és felköltözök Pestre. Megint különbséget kell tennem az itteni drágaságaim meg az ottani drágaságaim között. Akik itt voltak, azokkal ritkábban, akik ott vannak, azokkal egyre sűrűbben fogok találkozni. Az itteniek máris hiányoznak, az ottaniakat pedig alig várom már, hogy újra lássam.

Változás, megint. Tényleg vége a nyárnak. Imádtam minden egyes percét. Az alkohol okozta enyhe mámor és a dráma különös elegyét, ahogy az idei nyarat is átjárta. Szinte hihetetlen. Annyi minden történt... megint. Szeretem, hogy ez van, akármilyen vacakul kezelem néha a helyzeteket. Szeretem, hogy az egyik barátom nagyon ilyen, a másik nagyon olyan. Szeretem, hogy őrültségekbe keverem magam, olyanokba, amikre más csak legyint, hogy "megint nem vagy normális". Szeretem a két kis tökmag unokatesómat, akik többet segítettek nekem ezen a nyáron, mint azt valaha is gondolnák. Bebizonyították, hogy egy 9 éves lehet sokkal értelmesebb, mint némelyik huszonéves. Örülök neki, hogy aki friss húsként került be a kacifántos életembe úgy döntött, hogy marad, mert megéri. Jól éreztem magam. Minden egyes negatív bejegyzésem ellenére. Minden egyes olyan pillanat ellenére, amikor úgy éreztem, ez még mindig nem az én életem. De igen, az enyém.

Nem is lehetne az enyémebb, én alakítom, én vagyok a felelős érte. Tudom a célomat, legalább a közeljövőre, és minden áron azon leszek, hogy el is érjem. Azt is tudom, hogy nem lesz egyszerűbb, és hogy nem könnyítem meg a saját helyzetemet. De ez az utam, ezt járom, ezt akartam. És még mindig akarom.

Csodálatos nyár van mögöttem, mögöttünk. Nem véletlenül köszöntünk ma el egymástól úgy, hogy "köszönöm a nyarat". Köszönöm a temérdek bulit, a kitartást, a beszélgetéseket, Siófokot. Egy életre szóló élmény volt. Biztosan lesz még ilyen, sőt egyre több is, de ez kellett, és örülök, hogy maradtak mellettem olyan emberek, akik azt éreztetik velem, hogy megérte hazajönni. Számíthatok rájuk és ez kölcsönös. Ezután tudom, hogy ki az, akihez fordulhatok, ha baj van, akár hajnal háromkor is.

Nem győzök ömlengeni... De tényleg. Jó volt. Mondhatni amazing. Bennfenteseknek úgyis ez a legmegfelelőbb szó, én pedig ha akarnám, sem tudnám másikkal leírni 2012 nyarát. Jöhet minden, ami ezután következik, készen állok, és tudom, hogy vannak még kincseim. Barátoknak hívom őket.

Várlak szeptember, jöhetsz! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése