Szombaton költözök. Igen, megint. Alig várom, hogy visszacsöppenjek abba az életbe, amit végre a sajátomnak mondhatok. Mert este fess a pesti nő...
Nóri drágám már nagyon vár, én pedig megígértem neki, hogy segítek a koliban egy szinttel feljebb költözni, és egyúttal én is elfoglalom díszes helyem a 415-ben. Jövőhéten pedig a gólyáknak rittyentünk egy felejthetetlen bulihetet, mert ehhez értünk, nem vitás. Biztos vagyok benne, hogy nagyon jó lesz, mert ez nem csak egy szoba, ez életérzés. Kiírom az ajtóra is, ha azon múlik. Két szingli csaj, aki ugyanazon ment keresztül az elmúlt években, és végre mindketten eljutottak arra a szintre, hogy most jó. A negyedikre. Arra a szintre, rája.
Bepakolom az életem egy bőröndbe és nekivágok a nagyvilágnak, újra. De ezúttal egy nagy különbséggel; amit teszek, azt csakis magam miatt teszem. Nem valaki miatt, akivel hosszútávra kell terveznem, és nem azért, mert ő úgy akarja. Illetve ez nem igaz. Valaki miatt, akivel hosszútávra kell terveznem. Ez a valaki én vagyok. Elindulok azon az úton, amin már régen el kellett volna és minden egyes percét élvezni fogom. Máskülönben már régen megette a penész az egészet.
Szóval Nórikám mandulagyusziját nagyongyorsan ki kell kúrálni, ugyanis szombaton egetrengetünk. Két barátnő, egy üveg bor és egy pesti éjszaka. Másra nincs most szükségünk. Fiatalok vagyunk. Jól vagyunk. Végre.
Nem ér meghatni teeee!! <3 :') Tényleg nagyon várlak már, annyira rossz, hogy nem lehet korábban! :)
VálaszTörlés<3 :))
VálaszTörlés