Úgy döntöttem írok még egy értelmeset, mielőtt lelépek nyaralni. Nem viszem a laptopot, ki akarok kapcsolni teljesen, úgyhogy most kiadom, ami maradt a lelkem mélyén. Húdeszépen fogalmaztam.
Helyzetjelentés: fekszem, Family Guy-t nézek és Pepével beszélgetek. Valami kellemes üresség jár át, fogalmam sincs, hogy miért pont most, de nem zavar. Jólesik igazából. Buta este volt a pénteki, rossz érzéssel indultam neki, természetesen megint bejött a sejtésem. De lapoztam, így nem írok semmit sem. Jól vagyok. Tényleg. Helyén kezelem a dolgokat, elég idő telt el hozzá, és talán a felhők is elvonultak a fejem fölül.
Ezt például ma írtam:
Annyira akartam a csillagokat az égről, hogy már az sem számított, hogy lehozza vagy lehazudja őket.
Utólag van megint, ebből is látszik. Beigazolódott sok gyanúm, visszajelzéseket kaptam arra, hogy csak nem vagyok én olyan hülye gyerek.
Amúgy meg atomnagy buli volt :D Nagyon sokat táncoltam, találkoztam nagyon nagyon régi ismerősökkel, akik semmit nem változtak, igazi csajos pénteket rittyentettünk. Spontán jött az egész, akit vártam, nem is jött, ezért nem egy csendes-beülős kombó lett a vége. Igen, csak ezért, ez a mentségem! :D
Ma pedig ahogy sétáltam hazafele, kezdtem érezni ezt a semmit, talán szabadságnak mondanám, de nem abban az értelemben, hogy szinglivagyok-bármitmegtehetek, hanem a felszabadulás... az érzelmi kötődés vége, ami már rég nem a szerelem volt, hanem annak a sérelemnek a hege, amit az idő túlságosan is lassan tüntetett el. De ez már megint több annál, amennyit szólni kívántam volna a történtekről.
Előttem van még az augusztus, ezt szoktam a legjobban élvezni, remélem idén is így lesz. Eddig nagyon úgy néz ki :)
Siófokra fel, hétvégén jövök! :*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése