Nem telt még el annyi idő, hogy jól érezzem magam. Én mégis jól vagyok. Nem tudom, mi történik. Most az egész olyan fura. Nem így szokott lenni. Eszek, alszok (hellyel-közzel), nevetek, dolgozok, egyetemezek, nem öntöm magamba az alkoholt, mint egy félőrült és nem akarok mindenkit legyilkolni magam körül. Mi ez az egész?
Hova tűnt a fájdalom és a szenvedés? Tényleg ennyi lett volna az egész? Vagy olyan szinten feladtam már ezt az egészet, hogy még arra sem vagyok hajlandó, hogy jó alaposan bedepizzek? Mindenesetre felettébb különös, hogy most mennyire van kedvem élni. Arról nem is beszélve, hogy megint valami egyensúlyt érzek az életemben, pedig semmi okom nincs rá. Félreértés ne essék, nem csak a szerelmi életem miatt, hanem már csak a közeljövőben rám váró hatalmas változások rám nehezedő tömény parája miatt sem. És mégis. Hát mi folyik itt?
Könnyen meglehet, hogy csak a gyönyörű tavaszi (nyári?) időjárás az oka mindennek, de őszintén megmondom, nem érdekel, hogy mitől van. Inkább fogom magam és jól kiélvezem. Mert megtehetem és mert van kivel. Az élet szép, az idő kellemes, a perecek potyognak. Így kerek a történet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése