Alakul ez, mint az időjárás. De tényleg. Kinézek, és kedvem lenne felfordulni. Hiába van meg megint a tervem, hogy mikor és mennyi pénzzel megyek haza, mit fogok csinálni, stb, olyan, mintha nem csak fent az égen gyűlnének a felhők. Kezd elég árnyékossá válni a hazautazásom gondolata.
Ma elintéztem a Council Taxot, nagyon mosolygott a nénike, amikor közölte, hogy majd kapunk egy final bill-t, mielőtt kiköltözünk. Remélem az is lesz vagy 500 font... Pesszimizmus - jól csinálod! De nem várok sok jót. Ugyanezt fogjuk eljátszani még három számlával, ha azok szépen egyszerre megérkeznek, lehet, hogy senki nem megy sehova, max. a szomszéd utcáig. Úgyis kiraktak egy kanapét pár napja. Meg tusolhatunk az esőben minden nap.
Ahogy megcsillan némi plusz pénz reménye, már meg is van a helye. Itt sem könnyebb az élet, csak jobb a PR-ja. El is képzeltem már párszor, hogy hazamegyek, találkozok pár ismerőssel, és "úú most jöttél Angliából, biztos egy csomó pénzed van". Hát hogyne. Örülök, ha kihúzom a nyarat valahogy, meg esetleg még a szeptembert, aztán kérdőjel. Szerencsére a munka gondolata már egyáltalán nem idegen.
A másik, ami aggaszt, hogy már megteremtődött pár konfliktushelyzet, aminek egyenesen a közepébe repülök hónap végén. Ma kétszer kaptam azt a választ, hogy "majd ha hazajössz, beszélünk róla". Na most ennek köszönhetően nem csak Pepe és a repülés miatt leszek rosszul az úton, hanem még gyomoridegem is lehet hozzá. Szeretnék pihenni egy kicsit, de a baj folyton megtalál.
Hogy valami jót is írjak... szerdán jön Erzsi Corbyba. Már építik neki a fesztiválhelyszínt, tuti nagy buli lesz. Ördögi ravaszságomnak köszönhetően mindhárman szabadnaposak leszünk, úgyhogy semmi nem állíthat meg, hogy találkozzak Őfelségével. Holnap veszem meg az angol kalapot, ami létszükség lesz azon a napon, mivel mindhárman Angliás cuccokban leszünk. Négyen. Gülüke is :)
Közben kaptam egy üzenetet Facebookon - just in time :) - : "az élet megy tovább, menj vele te is", úgyhogy megyek, kiteregetek. Megpróbálom visszazökkenteni az agyam abba a pozitívkodós állapotába, amiben az elmúlt napokban volt. Végülis... az eső is eláll egyszer, nem?
Ma elintéztem a Council Taxot, nagyon mosolygott a nénike, amikor közölte, hogy majd kapunk egy final bill-t, mielőtt kiköltözünk. Remélem az is lesz vagy 500 font... Pesszimizmus - jól csinálod! De nem várok sok jót. Ugyanezt fogjuk eljátszani még három számlával, ha azok szépen egyszerre megérkeznek, lehet, hogy senki nem megy sehova, max. a szomszéd utcáig. Úgyis kiraktak egy kanapét pár napja. Meg tusolhatunk az esőben minden nap.
Ahogy megcsillan némi plusz pénz reménye, már meg is van a helye. Itt sem könnyebb az élet, csak jobb a PR-ja. El is képzeltem már párszor, hogy hazamegyek, találkozok pár ismerőssel, és "úú most jöttél Angliából, biztos egy csomó pénzed van". Hát hogyne. Örülök, ha kihúzom a nyarat valahogy, meg esetleg még a szeptembert, aztán kérdőjel. Szerencsére a munka gondolata már egyáltalán nem idegen.
A másik, ami aggaszt, hogy már megteremtődött pár konfliktushelyzet, aminek egyenesen a közepébe repülök hónap végén. Ma kétszer kaptam azt a választ, hogy "majd ha hazajössz, beszélünk róla". Na most ennek köszönhetően nem csak Pepe és a repülés miatt leszek rosszul az úton, hanem még gyomoridegem is lehet hozzá. Szeretnék pihenni egy kicsit, de a baj folyton megtalál.
Hogy valami jót is írjak... szerdán jön Erzsi Corbyba. Már építik neki a fesztiválhelyszínt, tuti nagy buli lesz. Ördögi ravaszságomnak köszönhetően mindhárman szabadnaposak leszünk, úgyhogy semmi nem állíthat meg, hogy találkozzak Őfelségével. Holnap veszem meg az angol kalapot, ami létszükség lesz azon a napon, mivel mindhárman Angliás cuccokban leszünk. Négyen. Gülüke is :)
Közben kaptam egy üzenetet Facebookon - just in time :) - : "az élet megy tovább, menj vele te is", úgyhogy megyek, kiteregetek. Megpróbálom visszazökkenteni az agyam abba a pozitívkodós állapotába, amiben az elmúlt napokban volt. Végülis... az eső is eláll egyszer, nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése