Tudtam, hogy nem szabad, de megtettem. Nagy árat fogok érte fizetni, de vállalom a következményeket. A könnyeket, az álmatlan éjszakákat, a fájdalmat. Csak rövid ideig tartott, mégis minden bűnös perce megérte. Ez kellett. Erre volt most szükségem. Hogy emlékezzek. Hogy tudjam mi miért történt. Nem most hibáztam, hanem egy éve, amikor kimaradtak a szórásból. És most itt vigyorognak rám szépen, sorban, egymás alatt. Nem bántam meg. Nem is fogom. Melegséggel töltik el a szívem, hiszen már teljesen megfeledkeztem róluk. És nem. Most sem törlöm ki őket. Részeim. Részeink.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése