Megint elszaladt velem a ló. Szokása, hogy a fene vigye el... De már jelentkeztem rehabra, igyekszem összeszedni magam... megint. Itt a körülmények nem könnyítik meg a helyzetemet, minden egyes nap olyan, mintha smirglivel dörzsölnék az agyamat.
Nem tudok leszokni erről a bekezdés-tárgyalás-befejezés stílusról, bocs. :D
Szóval smirgli. Pepe hozzámállása elég szélsőséges. Persze biztos miattam van, mert "paraszt, faszfej, geci" vagyok, meg még "felelősségmentes" is, meg ilyenek, de remélem majd ahogy telik az idő, ő is rájön, hogy mi miért volt, hogy miért döntöttem úgy, hogy hazamegyek, és hogy hogyan kell beszélni, bánni egy nővel - még ha az adott helyzetben nem is érdemli meg az illető. Az sem elképzelhetetlen, hogy közben már tényleg túl tette magát a dolgon, hiszen most már mindent szabad, amit ki is élvez nap mint nap.
Nem tudok leszokni erről a bekezdés-tárgyalás-befejezés stílusról, bocs. :D
Szóval smirgli. Pepe hozzámállása elég szélsőséges. Persze biztos miattam van, mert "paraszt, faszfej, geci" vagyok, meg még "felelősségmentes" is, meg ilyenek, de remélem majd ahogy telik az idő, ő is rájön, hogy mi miért volt, hogy miért döntöttem úgy, hogy hazamegyek, és hogy hogyan kell beszélni, bánni egy nővel - még ha az adott helyzetben nem is érdemli meg az illető. Az sem elképzelhetetlen, hogy közben már tényleg túl tette magát a dolgon, hiszen most már mindent szabad, amit ki is élvez nap mint nap.
És ezek azok a körülmények, amelyek a visszaesésemhez vezetnek szépen lassan. Kemény dolog, már egész jól haladt a gyógyulásom... nem sok híja volt, már az egészséges élet peremén kapaszkodtam fel, de zuhanok. Nincs megállj, de szerencsére a talaj még messze van. A lényeg, hogy most ne engedjem senkinek, hogy elkapjon. Nem, nem... ezt most magamnak kell megoldanom.
Igen, butaságot csináltam megint. Talán mégsem úgy kell felelősséget vállalni, ahogy most csináltam. Talán már eddig is vállaltam éppen eleget, csak megint hagytam, hogy meggyőzzenek arról, hogy "rosszul élek". Mert vannak ezek az emberek, akiknek csak és kizárólag negatív gondolataik vannak rólam. Tudják, hogy mit csinálok rosszul, és hogy azt hogyan is kéne másképp, hogy mik a rossz tulajdonságaim, hogy nincsenek jók, mert ha kiderül, hogy esetleg mégis vannak, akkor meglepődnek, amit elérek az életben, az nem elég, vagy megmagyarázzák valami külső tényezővel, és leginkább bírálnak. Soha nem leszek elég jó nekik. Na most egy ilyen ember már konstans van az életemben. És Pepe is ilyen. Még egyre pedig nincs szükségem. Aztán ott vannak még a barátaim között is az ilyenek, persze a felsoroltakat amolyan light kiadásban reprodukálják, ami sokkal inkább emészthető - sőt még jó is néha, hogy ott vannak ők, akikhez fordulhatok egy verbális pofonért, ha kezdenék nagyon elszállni magamtól (megjegyzem, azért ez elég ritka).
Szóval csak nagyon félve-suttogva talán, ismétlem, talán már kijelenthetem, hogy jól döntöttem.
Igen, butaságot csináltam megint. Talán mégsem úgy kell felelősséget vállalni, ahogy most csináltam. Talán már eddig is vállaltam éppen eleget, csak megint hagytam, hogy meggyőzzenek arról, hogy "rosszul élek". Mert vannak ezek az emberek, akiknek csak és kizárólag negatív gondolataik vannak rólam. Tudják, hogy mit csinálok rosszul, és hogy azt hogyan is kéne másképp, hogy mik a rossz tulajdonságaim, hogy nincsenek jók, mert ha kiderül, hogy esetleg mégis vannak, akkor meglepődnek, amit elérek az életben, az nem elég, vagy megmagyarázzák valami külső tényezővel, és leginkább bírálnak. Soha nem leszek elég jó nekik. Na most egy ilyen ember már konstans van az életemben. És Pepe is ilyen. Még egyre pedig nincs szükségem. Aztán ott vannak még a barátaim között is az ilyenek, persze a felsoroltakat amolyan light kiadásban reprodukálják, ami sokkal inkább emészthető - sőt még jó is néha, hogy ott vannak ők, akikhez fordulhatok egy verbális pofonért, ha kezdenék nagyon elszállni magamtól (megjegyzem, azért ez elég ritka).
Szóval csak nagyon félve-suttogva talán, ismétlem, talán már kijelenthetem, hogy jól döntöttem.
Na most az, amit ezek az emberek is maximum csak sejtenek - méghozzá az, hogy milyen mértékű is a függőségem valójában -, már végképp az én dolgom. Hiszem én ismerem magam. Jobban, mint hinnék. Nagyon régen dolgozom már azon, hogy akármi történik kívül, mindig, minden rendben legyen belül. Tudom, hogy ki vagyok, hogy mit, mikor csinálok jól vagy rosszul, és hogy kivel és miért tartok fent kapcsolatot. Ez az, amit már említettem, amin még dolgozni szeretnék egyedül. Ugyanis a jelenlegi (volt) kapcsolatom hosszú hónapokig tartott torz tükröt az énképem elé. Az meg már kimondottan vicces, hogy bárki jobban ismerhetne engem pár hónap után, mint ahogyan én saját magamat lassan 23 év elteltével.
Visszakanyarodva a függőségemhez... ők ezt nem tudják. Félnek tőle, óvnak tőle, még beszélni is csak halkan mernek róla. Mert amin keresztülmentem, azt sem ők, sem én nem tudnám újra elviselni... nem valószínű, hogy ép elmével úsznám meg. Közben leverek egy tockost; felejteni kell, Vivi, nem emlékezni, baszki!
De most zuhanok, és már csak egy hetem van, mielőtt sebességem a duplájára nő, két hetem, mielőtt a triplájára. Talán ha azt kibírom, hogy szántszándékkal nem csinálok több ilyen elmebeteg dolgot, még megmenekülhetek. A nagy esés közepette valahogy rá kell jönnöm, hogyan növesszem vissza a szárnyaimat...
Visszakanyarodva a függőségemhez... ők ezt nem tudják. Félnek tőle, óvnak tőle, még beszélni is csak halkan mernek róla. Mert amin keresztülmentem, azt sem ők, sem én nem tudnám újra elviselni... nem valószínű, hogy ép elmével úsznám meg. Közben leverek egy tockost; felejteni kell, Vivi, nem emlékezni, baszki!
De most zuhanok, és már csak egy hetem van, mielőtt sebességem a duplájára nő, két hetem, mielőtt a triplájára. Talán ha azt kibírom, hogy szántszándékkal nem csinálok több ilyen elmebeteg dolgot, még megmenekülhetek. A nagy esés közepette valahogy rá kell jönnöm, hogyan növesszem vissza a szárnyaimat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése