Az egész szombat este azt bizonyítja, hogy nem. Összefoglalhatatlanul sok dolog történt, mocsok jól éreztük magunkat és a buli egyszerűen nem akart véget érni...
Csak a vágy alaktalan szirénahangja hajt a dögre vad hiénarajt..
Az úgy kezdődött, hogy semmi kedvünk nem volt megmozdulni. Aztán csak összeszedtük magunkat és felültünk egy buszra, ami átvitt Gyulára. Már a buszon komoly alkohol elvonási tüneteket produkáltunk - bizonyos okokból kifolyólag.
Gyulán kihagyhatatlan hambi már Szilviékkel, aztán egy kötelező Peti-Liviusz-nememlékszemki tali. Mert fákkjee, azért. Szereztünk némi vodkát, és indulhatott is a buli. Kegyetlen jó volt, végre nem zavart semmi - higgyétek el, ez elég nagy szó az adott körülmények közt! -, és nagyon nem akartuk, hogy vége legyen. Viszont az este még annyi meglepetést tartogatott, hogy így utólag bánja a fene, hogy nem a koncert volt az egyetlen nagy durranás. KisViviék képet szerettek volna Tibivel, úgyhogy vártunk egy darabig, amíg Peti kiszabadította a srácokat a rajongók karmaiból. Közben én ismét alkohol után sóvárogtam, úgyhogy elmentem körülnézni. És mit találtam? Zolika vigyorgott a Magnás kocsi mellett. Villámgyorsannagyonügyesen összeraktam, hogy hát persze, hogy itt van, aztán puszi-puszi meg jajdejóhogylátlak, meg ki ne hagyjuk a mákpálinkát. Isten őrizz! Visszamentem a csajokhoz, meglettek a képek is, meg a szokásos agymenések, aztán mákpálinkára fel!
Odacsapódott Peti is, akit nem érdekelt, hogy a kisbusz otthagyta. Majd Faszi és Fefe is előkerült, akik meginvitáltak a kolbászfesztre majd októberben. Mondták, hogy hamarabb jönnek majd és szívesen látnak minket némi viszkiii elfogyasztására. Hát lehet erre nemet mondani?
Petit letettük a szállásnál, megkaptuk cserébe a borát, amit elfogyasztottunk a földön ülve. Aztán csak leesett, hogy Tibi velünk szemben ül harmadmagával. Odaköszöntek húszmilliomodszor, mi meg Szilvi apukáját zörgettük, hogy ugyan vigyen már be Csabára így hajnal kettőkor. Amíg vártuk elkészültek a kötelező részegképek is, majd hirtelen felindulásból kitaláltuk, hogy Sörbár.
Onnan meg már miért ne Babylon?!
You blocked me on Facebook, now you're going to die.
Mindenkivel találkoztam. Mindenkivel ittam. Nem is tudom milyen zene szólt, nem is számított, csak jól akartam magam érezni. De nem éreztem magam jól. Hanem fantasztikusan. Nem érdekelt hol a határ, vagy hogy mikor kellene hazamenni. Hogy ki mit hall és ki miért sértődik meg. Azt csináltam, amit akartam, no limit, the world is mine. Megismerkedtem egy csajjal, odacsapódtam, aztán zajlott az élet tovább. Esküszöm ezután egyedül fogok járni bulizni. Nem számít, ha valaki nyűgös, fáradt, rosszul van, csak az, hogy én bulizzak. És buliztam.
Nem kell hozzá pasi, hogy jól érezze magát az ember. Azok csak azért vannak, hogy legyen kivel koccintani. Magasról tettem rá, hogy hogy nézek ki, hogy mi van rajtam, hogy ki van ott. Az, hogy világosban érek haza, már kezdettől fogva nem is volt kérdés. De hogy melegben...
Négyig alukáltam vasárnap, aztán jöttek Spenótért. Ment a nagy képfeldolgozás este, mindegyik atombrutál lett, így nem is szaporítanám tovább a szót, csak elköszönnék az egyikkel, sziasztok ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése