A legszörnyűbb ezekben a férfiakban, hogy tényleg mindenki kell, akit már nem kaphatnak meg. Esélyük nincs, de annál jobban csorog a nyáluk.
Például hónapokig szívatja szerencsétlent a nő, elhiteti vele, hogy rózsaszín vattapamacsfelhőkék csillámporral, eperillattal, meg hát báránybőrbe bújtatva, aztán megálljt int. Kapálózik még az idióta, hiszen szegény lány fél szeretni, mert hát őt otthagyták az oltár előtt! - biztos véletlenül... Aztán felköti a gatyáját emberünk és befizeti magukat egy közös nyaralásra, mert a nőnek az kell! Természetesen arról senki nem szól egy büdös szót sem, hogy a csaj már rég mással hál és egy percig nem gondolta komolyan. Meg sehogy sem. Aztán eltelik egy pár év, a srác elveszíti az utolsó értékelhető dolgot is az életében, de még mindig kellene neki az a nő, aki már rég elfelejtette áldozatunk nevét is.
De ő kell. Meg igazából bármelyik, aki le se szarja. Az, akivel éppen van, hát az meg van. Elérhető. Túlságosan is.
Tulajdonképpen minek ír már megint? Mit lájkol már? Hagyjon már békén! És hogy néz ki? Hm.. de mindegy, végül is van. Egy körre holnap is jó lesz. Hú de milyen jól néz ki Rozi! Talán most pont nincs is senkije. Úú Julika meg most töltött fel új képet, atyaég de szexi! Ja, de van barátnőm... De hogy néz ki? De van. Majd a héten felhívom, hogy lenyugodjon. Addig meg írok Bözskének, hogy miújság. Mert ő is tök jól néz ki, mióta nem vagyunk együtt. Miért is nem működött köztünk? Lehet, hogy ő az igazi. Vagy a Gizi. Húúú a Gizinek is talán nagyobb a melle, mint anno. Őt is lájkolom, holnap úgyis ott lesz a koncerten. Még jó, hogy a barátnőm nem. Őt majd felhívom. De jó, hogy ma nincs itt. Bontok is még egy sört...
Hát gyerekek, story of my life.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése