Van az úgy, hogy az ember nagyon nem akar valamit, sőt, szinte egész testével tiltakozik ellene, aztán mégis bekövetkezik. Igen, ilyen van, senkinek nem új a helyzet. Na de az, hogy mindent, amit szeretne elkerülni, forgatókönyvírókat megszégyenítő módon vonz be egyszerre, szerintem azért elég ritka. Nyilván nem is én lennék, ha nem velem történne meg ez éppen. Még szerencse, hogy időközben megtanultam gyorsan alkalmazkodni az élet hajtűkanyarjaihoz, különben most nagy bajban lennék.
Az egy dolog, hogy nem akartam kapcsolatot és most van. Ez nálam általában így is működik. Még az is megesik, hogy ez éppenséggel komolyabb, mint aminek ígérkezett az elején. A káoszt viszont az okozza, hogy én ugyebár megfogadtam, hogy senkivel nem fogok összeköltözni egy bizonyos időpontig. Vagy hát eseményig, vagy mi. Mégis valahogy csak úgy fúj a szél, hogy efelé sodorjon minket, persze az sem mellékes, hogy ha az emberhez ennyire ragaszkodik valaki, akkor talán már érdemes fontolóra is venni a dolgot. Kényszerből soha - ezt azért még igyekszem tartani, a bökkenő csupán annyi, hogy lehet, hogy én is akarom. Ennél több részletet nem kívánok a dologgal kapcsolatban megosztani, úgyis minden összefügg.
Úgy nézett ki, hogy nem kell többé külföldön élnem. Találtam egy munkát, amit imádok, megvolt a kis lakás, amit annyira szerettem volna, egy helyen voltam a barátaimmal, és találtam valakit, akivel nyílegyenesen tarthatok előre. Aztán elég volt egyszer bemenni másnaposan dolgozni... A hír igaz, a cég valóban Luxembourgba költözik. És én pedig vele. Vegyes érzelmekkel, de mégis neki vágok, akármennyire is ellene voltam. Van az az ajánlat, amit az ember nem utasít vissza. Már csak pár hét, és költözünk, több részletben, mégis villámgyorsan. Csak hogy véletlenül se telepedjek le sehol huzamosabb ideig.
Van még néhány hasonló dolog, de az már tényleg túl bizalmas ahhoz, hogy megosszam itt a nagyérdeművel. Lényeg a lényeg, ekkora változások még nem álltak előttem, és én felkötöm a gatyám és állok elébe. Éppen ezért úgy döntöttem, itt az ideje megszabadulni a kis szájbervilágomtól, éppen elég volt ez a másfél év, amit dokumentáltam. Rengeteg dolog lenne még, amit megosztanék, nem is azért, hogy szokásomhoz híven hirdessem az igét, sokkal inkább, hogy könnyítsek a kis lelkem súlyán, meg valamiféle emlékeztetőnek is a saját magam részére a későbbiekhez, de talán pont így jó ez. Ha nem itt zárom le, akkor nem tudom, hol. Eljött az ideje annak, hogy ne csak elemezgessem itt a történéseket, hanem mondjuk úgy, hogy irányítsam is egy kicsit, hiszem csak abból lehet majd valami. És lehet, hogy hosszú idő után újra szeretném, hogy legyen is valami.
Van még néhány hasonló dolog, de az már tényleg túl bizalmas ahhoz, hogy megosszam itt a nagyérdeművel. Lényeg a lényeg, ekkora változások még nem álltak előttem, és én felkötöm a gatyám és állok elébe. Éppen ezért úgy döntöttem, itt az ideje megszabadulni a kis szájbervilágomtól, éppen elég volt ez a másfél év, amit dokumentáltam. Rengeteg dolog lenne még, amit megosztanék, nem is azért, hogy szokásomhoz híven hirdessem az igét, sokkal inkább, hogy könnyítsek a kis lelkem súlyán, meg valamiféle emlékeztetőnek is a saját magam részére a későbbiekhez, de talán pont így jó ez. Ha nem itt zárom le, akkor nem tudom, hol. Eljött az ideje annak, hogy ne csak elemezgessem itt a történéseket, hanem mondjuk úgy, hogy irányítsam is egy kicsit, hiszem csak abból lehet majd valami. És lehet, hogy hosszú idő után újra szeretném, hogy legyen is valami.
