Dress me, I'm your mannequin

Elgondolkodtatok már azon, hogy a lányok miért szeretik öltöztetni a pasijukat? Akármelyik kapcsolatba is sikerült eddig belekukkantanom, ezzel a jelenséggel mindenütt találkoztam. És természetesen ez alól én sem vagyok kivétel.

Karácsonyi ajándékok keresgélése közben jutott eszembe az, hogy vajon miért egyértelmű számomra, hogy valami ruhadarabot is veszek neki. Ami még érdekesebb, hogy egy percig nem volt kérdéses, hogy amit kiválasztok, tetszeni fog-e neki. Az egy dolog, hogy - hála az égnek! - eléggé megegyezik az ízlésünk, az viszont már egy másik, hogy ilyenkor én döntök. Azt fogja hordani, amit én akarok látni rajta - mert azt azért feltételezzük, hogy a drágaságunk szeret minket annyira, hogy akkor is szívesen viseli majd az általunk választott pulcsit, ha az mégsem annyira tetszik neki, mint ahogyan azt mi vártuk vásárláskor.

Elgondolkodtam tehát ezen az egészen: adott egy kislány és egy baba. Mit csinál vele rögtön? Természetesen öltözteti. Mert akkor úgy fog kinézni, ahogyan azt ő szeretné. És ez a kislány az évek alatt nem tűnt el belőlünk, akármennyire is azt hittük, hogy igen. Ott marad legbelül, tudat alatt, és olyan észrevétlenül jelenik meg a hétköznapjainkban, hogy bele sem gondolunk, hogy például miért is imádunk annyira vásárolni. Csakis ő tehet róla! Azontúl, hogy sosincs elég ruhánk / nincs mit felvennünk, előszeretettel éljük ki magunkat másokon is: öltöztetjük a mobiltelefonunkat, a csivavánkat, a pasinkat; tulajdonképpen akármit képesek vagyunk a saját ízlésünkre formálni, csak érezzük egy percig is a sajátunknak; máris kerül rá valami, amit mi megálmodtunk.

A rendes pasi ezt hagyja. Tudom, tudom, ezzel a kijelentéssel most néhány férfiú nyugodt hétvégéjébe sikerül akaratlanul is belerondítanom, de mégis állítom, hogy ha jó a kapcsolat, nem egy lila nyakkendőn fog múlni az egész. Ha odafigyelünk rátok és némi stílusérzékkel is rendelkezünk, összetehetitek a két kezeteket, hogy segítünk a divat hatalmas útvesztőjében lavírozni. Szeretjük látni rajtatok azt, ami nekünk tetszik, ez sajnos velünk született "rendellenesség". Mindezt a józanész határain belül képzelem el csupán, ha egy skót kockás inget szeretne a barátnőtök rátok erőltetni egy rózsaszín kordbársony trapéznadrággal - szerintem mondanom is felesleges, hogy -, meneküljetek!