A kisebb baj az égett kezem. Az kevésbé fájt. A helye ugyanúgy megmarad, de azzal együtt tudok élni. Bár ez lett volna a legnagyobb fájdalom, amit el kellett szenvednem mostanában. Mosolyogva néztem volna végig a hólyagosodást.
Rájöttem, hogy min lepődtem meg a múltkor. Hogy hol van a fene nagy szenvedés. Nincsen, nem is lesz. Még esténként is képes vagyok simán elaludni, különösebb nehézségek nélkül. A nagy depressziót, sírást, önsajnálatot ez alkalommal felváltotta valami teljesen más. Az üresség. Semmi hitem nincs már az egészben, nem különösebben izgat, hogy mi lesz a jövőben ezen a téren, az egyedülfogokmeghalni gondolata sem aggaszt már. Ezért vagyok képes önfeledten élvezni a barátaimmal töltött időt, ezért nincsen problémám az evéssel, alvással, stb. Ezért hagy hidegen az is, hogy ő nincs. Egy percig nem éreztem úgy, hogy vissza akarom őt kapni. És most esett le, hogy ennek az egésznek semmi köze nincs az idő múlásához. Nem arról van szó, hogy telik az idő és én gyógyulok. Én nem gyógyulok meg. Most nem.
Talán ez nem is akkora baj, így simán belefér az életembe csomó más olyan dolog, ami eddig nem foglalkoztatott különösebben. Most úgy érzem, hogy egy nagy teher került le a vállamról azzal, hogy belül egy részem üres lett. Igen, ijesztő, és valószínűleg egy 23 éves lánynak nem így kellene éreznie magát, de ezt hozták az évek, én pedig a mai napig azt mondom, hogy semmit nem csinálnék másképp. Okkal történt minden így, ha pedig nem jön a happy end, akkor nem jön. Nem én lennék az első macskás nyulas nő.
Nem akarom a nyakába varrni a felelősséget. Mondhatnám, hogy hihetetlen, hogy egy ember mekkora lelki sérülést tud okozni egy másiknak, és hogy az egész az ő hibája, de nem. Arról nem tehet, hogy ő adta meg a kegyelemdöfést. Rosszkor jött, sok sok sok olyan pofon után, amiket talán a mai napig nem hevertem ki teljesen. Erről pedig senki más nem tehet, csak én. Rosszul választok. Ezért többet nem választok egyáltalán.
***
Jó hír, hogy überjófej lettem a pasikkal és meglepően fair. Legalább valaki profitál belőle. Tegnaptól kezdve szólok jó előre, hogy tudja, kivel van dolga, és hogy még idejében leléphessen másik lányt keresni - akármennyire is belém zúgott és nem akar, akar. Bevált, én pedig zűrmentesen és épségben hajthattam álomra a fejem. Kezemen és szívemen sebtapasszal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése