2013. június 21., péntek

I told you sad stories about my childhood, I don't know why I trusted you, but I knew that I could

Pengeélen táncol minden "barátság extrákkal" típusú kapcsolat, teljesen mindegy, hogy mik a körülmények. Előbb-utóbb az egyik fél úgyis elkezd érezni valamit a másik iránt, csak idő kérdése az egész. Az meg mindig egy külön izgalmakkal teli játék, hogy vajon ki lesz az, aki majd többet akar.

A kezdeti csak-szex-és-más-semmi dologból szépen lassan egy-két közös sörözés, kajálás, egy-két nagyobb és komolyabb beszélgetés lesz, előbukkannak újabb és újabb vallomás-féleségek, ránéztek egymásra és már tudjátok, hogy mi is a gyerek fekvése, pontosan tudjátok mindketten, hogy szerettek időt együtt tölteni, és hogy az egoverseny ellenére egyikőtöknek sincs szüksége másra, hiába is bizonygatjátok az ellenkezőjét unos-untalan. Egyszerűen csak azt érzitek, és mindketten azt érzitek, hogy jó, hogy van a másik.



Viszont ennél nem több. És hiába traktálnak a barátok, hogy de, a másik már tuti szerelmes, te valahogy mégsem úgy látod, és magadon sem veszel észre hasonlót. Bár még azt is hülyeség lenne mondani, hogy nem szeretitek egymást valamilyen szinten, de ez közel sem szerelem. Nem is biztos, hogy valaha is az lesz belőle. Pár hét alatt azért ez el szokott dőlni. Lehet azonban, hogy nem is baj. Lehet, hogy mégis ez a tökéletes "kapcsolat", ami férfi és nő között lehet - úgy érzem, ezen a ponton fontos kihangsúlyoznom, hogy férfi és között, ugyanis nem árt egy bizonyos agyi érettség és IQ szint ahhoz, hogy egy ilyen kapcsolatot fenn tudjon tartani két ember -, amiről én személy szerint azt mondom, hogy nem volt még ilyen őszinte soha. Ebben a "kapcsolatban" - jó lenne, ha létezne rá megfelelőbb szó, de hát kénytelen vagyok ezt használni - egy percig nem kell megjátszanom, hogy más vagyok, mint aki, pontosan tudjuk, hogy mit akar a másik, és azt meg is adjuk egymásnak, nincs szükség hazugságokra, mert szabadok vagyunk, de ugyanakkor megvan az a kellő tisztelet egymás iránt, ami nélkül szintén nem működne a dolog.

Persze nem vagyok hülye, tudom, hogy ez az állapot nem tartható sokáig. Ha a barátaimnak lesz igaza, akkor nála fog borulni a bili, vagy velem történik valami pálfordulás-féle, és mégis rájövök, hogy vannak érzelmeim (esély erre 0.00001%, pedig esküszöm lassan már örülnék, ha éreznék valamit - akármit), és amiatt bukik a dolog. Egyelőre azonban jobbat nem tudok annál, mint hogy kiélvezem a helyzetet, és összeteszem a két kezem, hogy még jó fej is a kis játszótársam, akivel tényleg egy élmény minden perc.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése