2012. november 6., kedd

Oh dear diary, I met a boy, he made my doll heart light up with joy

Úgy döntöttem, az elmúlt hét történéseit a babaház bezárt ajtói mögött tartom, nemcsak azért, mert önző vagyok és nem adok a tortából senkinek, hanem azért is, mert önző vagyok és nem adok a tortából senkinek. Igazából azért, mert az info vagy túl bizalmas ahhoz, hogy megosszam, vagy hiányos. Szóval enyém.

Enyém. Teljesen. Százezerszázalékosan. És nem is lehetnék boldogabb. Valami olyan egyensúlyt érzek az életemben, amilyet még soha. És ijesztő, hogy mennyire nem ijesztő. Gondolom ebből a gyengébbek is rájöttek, hogy nem savanyodott meg a tej... :) És ennyit erről. A többit majd kiugrálom... :)

Közben rohamosan közelít a vizsgaidőszak, ami ha nem lenne elég, azt is jelenti, hogy ideje elkezdeni a szakdogát, ami meg nyöhh :( De ha ezen túl vagyok, nincs más hátra, mint csillagporos álmokért előre! És most úgy érzem, bármire képes vagyok, can't stop me now.

Azt hittem ez egy véget nem érő bejegyzés lesz, de mivel megnyugtattam az összes rajongómat, hogy minden oké, be is fejezném, és inkább élném tovább az életemet, ahelyett, hogy itt pötyögök róla.

Jövök, ha gáz van. :)

:*

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése