Hogyan leszünk képesek felgyújtani az egész világot, amikor valamit befejezünk? Vagy csupán azt a területet, amit egykor megjelöltünk... ami a miénk volt hajdanán... Hol húzzuk meg a határokat? Élhetünk úgy tovább, mintha sosem léteztünk volna egy bizonyos ember számára? És ha igen, miért nem?
Az a kellemes csevej, az a tréfás párbeszéd, ami azután jön, hogy valaki megfeledkezett a múltról, vajon mennyire őszinte? Hogy vagyunk képesek erre? Nem számít, hogy mi volt, csak az, hogy mi van most. És erre a szintre eljutni egy nagyon hosszú folyamat eredménye, mégis lehetséges. Persze mindemellett felesleges is. Ha már megtörtént, természetesen senkit nem zavar, sőt néha jól is esik, de mégis teljesen értelmetlen. Hova tűnnek az emlékek ilyenkor?
Bizonyára van egy szeméttelep, ahova az összes emlék az egykori szerelemmel karöltve elvándorol szakításkor. Ott aztán soha nem keresi már senki. És miért is tenné? Senkinek nincsen már rá szüksége többé, hiszen okkal lett leselejtezve. Ezután marad két idegen, akik mindentől megszabadulva boldogan élnek tovább. Ha újra találkoznak, beszélnek az időjárásról, a problémáikról, hogy hogyan alakul az életük, de a kutyát nem érdekli az, hogy valamikor volt köztük valami. Minderről megfeledkezve még egy kis flört is belefér, mert a vonzalom talán az egyetlen, ami nem múlik el, hiszen szemünk azért továbbra is van. Kettő is.
Ez is olyan dolog, ami akár ki is maradhatna az életünkből. Saját magunknak generálunk ilyen abszurd szituációkat. Már miért is érdekelne, hogy mi van valakivel, aki egykor megbántott? Élje az életét, ahogyan én is élem a sajátomat. De ha már egyszer belementünk ebbe a játékba, nagy gyávaságra vallana, ha kitolatnánk belőle. Hátrafelé még sosem érte meg mozogni.
Talán a legegyszerűbb és a legkézenfekvőbb, ha már eleve bele sem megyünk ilyesmibe. Fogjuk magunkat meg az összetört szívünket, és rábízzuk az időre az egészet. Mintha sosem lettünk volna. Számára legalábbis. Csodálatos képességünk a felejtés, használjuk hát. Így a legkönnyebb túltenni magunkat egy végleg lezárult korszakon. Talán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése