Kezed-lábad is törheted azért az emberért, aki a múltjában él, de soha az életben nem erőszakolhatod bele a mába, ha önszántából nem akarja. Talán minden betegség közül ez a legsúlyosabb. És a legsajnálatraméltóbb is. Az ilyen ember arcát simogassuk meg, nyomjunk csókot a homlokára, és tekintsünk rá mély sajnálattal szemünkben: saját boldogsága útjában áll, mindeközben észre sem veszi, hogy a rég elfeledett idők szellemévé vált. Az ilyen ember élete nem lehet teljes, amíg rá nem eszmél, hogy mi is történt vele. Mi pedig ha tehetjük, óvakodjunk tőle, meneküljünk, mielőtt minket is magával ránt a boldogtalanságába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése