Már meg sem kérdezem, hogy ezek az emberek unatkoznak-e... obviously. Három éve történt az incidens és még mindig piszkálja a csőrét. A pofám leszakad. Három éve. Embeeeer... Azóta nincs élete? De most komolyan... Ha én egyszer hazatolom a képemet, az már ekkora szám? És még ittas is voltam. Jujujj! Ebből születik az igazi szaftos pletyka! Mondjuk kíváncsi lennék, mert legalább megtudnék valamit a szombat estémről... :D
Kiborulásom oka csupán annyi, hogy egyszerűen képtelen vagyok feldolgozni, hogy a Békéscsabán ragadt embereknek ebből áll az életük. Nem az a lényeg, hogy most épp velem foglalkozik/nak, nem is az, hogy én húdeelköltöztem onnan... a lényeg itt nem én vagyok. Ők. Most komolyan elégedettek azzal, hogy ennyiből áll az életük? Van valamilyen munkájuk, hébehóba egy-egy kapcsolatuk, sok sok közös "barátjuk" és hatalmas szájuk. Meg rengeteg idejük, hogy három évvel ezelőtti dolgokkal foglalkozzanak. Basszus HÁROM ÉV! Nem bírom felfogni azzal a csökött agyammal...
Hát esküszöm, hozzá akartam még fűzni valamit... de én már... ahhjjj -.-"
Szóval ha nagyon unatkozol, ne én jussak eszedbe - bár édes tőled, de ne -, hanem dolgozz többet, iratkozz be valami tanfolyamra, vagy egyszerűen csak tervezgesd a saját életedet... hidd el, megéri! Igen, még akkor is, ha Békéscsabán élsz. Még akkor is.
Amúgy meg négy év :D shhhiiiitt.... én most megyek aludni! :D
Amúgy meg négy év :D shhhiiiitt.... én most megyek aludni! :D
Oh, hogy az ilyet hogy szeretjük... én se véletlenül szálltam ki az itteni életből. Nagyon ritkán járok haza és akkor sem nagyon járok közéjük - és csodálkoznak rajta, hogy miért nem! :D Tökéletesen megfogalmaztad, hogy mi baja az ilyeneknek. Cuki az ilyen, cuki, szeressük.. ^^
VálaszTörlés