Is this what dreams are made of?

Ijesztően tökéletes. - Ezzel a két szóval írnám le az életemet jelen pillanatban, ha valaki megkérne rá. Még jó, hogy nem kér meg senki. Hogy beszélsz arról valakinek, hogy mennyire rendben van minden veled anélkül, hogy hencegésnek tűnne? Sehogy. Ezért örülök neki, hogy senki nem tesz fel "hogy vagy" kérdéseket. Félek a választól.

Kényszerblogolást hajtok éppen végre, nem ígérem, hogy életem bejegyzése lesz, de amik a napokban történtek velem, muszáj, hogy megmaradjanak nehezebb időkre. Egy kibaszott tündérmese az életem. Well... legalábbis egy modern királylánnyal, aki piros vodás pólóban leltározza a bőrtokokat és a headseteket a raktárban. De ez így van rendjén. Nem változtatnék ezen sem - bár a tegnapi 11 óra elég kemény volt -, örülök neki, hogy van munkám és el tudom tartani magam, immár negyedik éve.

Megpróbálok valami rendszert betartani a sztorizgatásban, szeretném, ha ez az időszak mindig itt lenne egyfajta elsősegélyként, hogy nyuginyugi, mindig minden helyrejön. Aztán persze azt sem felejtem el, hogy ez nem lesz mindig így, de kiélvezem amíg tart. Szóval...

...mióta megismertem Őt, csak kapkodom a fejem, hogy ilyen is lehet együtt? Mozi, vacsi, kávé, meglepi, színház, fények, mosoly, boldogság. Egészen tegnapig nem neveztük nevén a gyereket, de miután be lettem mutatva a szülőknek, már nem is volt kérdés. Vagyishát... nekem nem. De gondolom ezzel nem vagyok egyedül. Úgyhogy úgy döntöttem, nem félek tovább, beleugrok a dologba, mert ha nem, akkor elég valószínű, hogy nagyon megbánnám, és valami olyan kincset engednék ki a kezeim közül, amit nem találni minden második sarkon. Így hát official bejelentem: kapcsolatban vagyok.

Annak örülök, hogy most nem érzem azt a kezdeti butulást, ami elmúlása után soha nem lett több a semminél. Kísértetiesen emlékeztet ez az egész 2007-re, akkor voltam ilyen szkeptikus. Félreértés ne essék, mellette viszont igazán boldog. De az egyik lábamat egy percre sem emelem el a talajtól, majd megőrülök szépen, ha itt lesz az ideje. Most csak sodródok és hagyom, hogy egy csodálatos ember elvarázsoljon.

Na de egyelőre ennyit róla, mert ha egyszer erre kószál, még azt hiszi, hogy szimpatikus... :)

A munka egész jó, négyszer voltam a héten. Mindenki cuki, jól érzem magam bent, ezért mentem be szombaton is. Ugyanis, ha én valahol a harmadik alkalom után is megjelenek, akkor az már jelent valamit. Ezután három nap lesz a max, amit egy héten vállalok, mert lehet, hogy a sulival sem ártana lassan foglalkozni. Bár a címbejelentőt hétfőn leadom, minden akadály ellenére. Még a végén végzek is idén...

Anyuskám meglátogatott péntek este, elém jött, mire végeztem. Meghívtam vacsorázni, beszélgettünk egy jót, aztán mindenki belehalt a saját ágyába. Jó volt már látni, másfél hónapja nem voltam otthon... De jövőhéten megyek. Két egész napot töltök majd otthon, sietnem kell vissza dolgozni. Nem igazán örülök neki... Ebbe bele kell sűríteni mindent: rokonok, barátok, kvimbik, fodrász. Mert hogy én tegnap este befestettem a hajamat szőkére, ami inkább egy jó két hete kinyomott mustárra hasonlít, úgyhogy riasztom Évikét, ahogy lehet. Ha minden jól megy, akkor egy hét múlva már tényleg szőke leszek.

Nagyon nagyon sok mindent szeretnék még leírni; a Mary Poppinst, a rózsát, a kék telefont, az együtt töltött estéket, mindentmindent, de elkések tesóméktól, azt pedig nagyon nem szeretném. Megint mindent el akartam mondani és megint nem mondtam semmit. Tele van gondolatokkal a fejem... max. még este is jövök egy felvonásra.

Addig is..

XOXO

Vivi