Nem jut eszembe, ha nem írja ki. Shame on me, gondolom. Meg azt is, hogy nincs még elég negatív poszt a falán. Aztán elgondolkodtam egy picit ezen az egészen. Az elmúlt egy éven... Nem volt egyszerű. De amikor azt írtam, hogy "majd megint utólag leszek okos", egy percig nem gondoltam, hogy ma a fejemet verem a falba, hogy miért nem léptem le hamarabb.
Visszagondolok Angliára és egy szó jut csupán az eszembe: nyomasztó. Nem volt könnyű velem, aláírom... Egy olyan kapcsolatból repültem ki (figyeled, szóvicc ögen), ami után fogalmam sem volt, hogy ki vagyok, és hagytam meggyőzni magam a következőben, hogy egy szar alak. Hogy semmit sem csinálok jól. Nem, nem szeretném már megint egy volt kapcsolatom miatt sajnáltatni magam, csupán meglep, hogy mennyire befolyásolható voltam. Nem manipulálható, befolyásolható. A különbséget azalatt értem, hogy nem akart ő rávenni semmire. Csak én még nagyon el voltam veszve... És azt hittem, utat mutat majd. Mutatott is. És most látom csak igazán, mi várt volna rám...
Nagyon negatív. Már már ijesztően. Én tudom, hogy próbáltam ezen változtatni, de nem sikerült. Annyira volt elég, hogy visszatekintve én is annak látom az egészet. És ezt nagyon sajnálom, mert nem így kellene lennie. És azt is sajnálom, hogy megkönnyebbülést érzek és boldogságot, amiért nem maradtam. Szép emléknek kellene lennie, de nem tud az lenni. És tudom, hogy ennél nem várt volna több, ha maradok. Megelégeltem a majdot, most akarok élni.
És sajnálom, hogy "varázslatos" volt... Nekem sem... De legalább egy percig nem játszom meg magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése