Kb. ekkorát sóhajtottam ma reggel. Ma reggel, amikor a káosz folytatódott, de én mosolyogva vettem az akadályokat, még a Móriczon is, ahol csak kekszet tudtam felajánlani a kéregetőknek.
Tudom, hogy egy nap alatt még nem változhat meg gyökeresen minden, de megfújt végre a tavaszi szél (és immáron valóban!), látok valami kiutat végre. Virágos réteket és illatos felsőtesteket magam előtt. Vagyis csak egyet. Az az illat...
Mint a rossz drogos. De nincs mit tenni, csupán talán annyi, hogy legjobb lesz nyitva tartani a szememet, amíg nagyokat szippantok a tavasz illatából. Csodásan fogalmazok. Szánalom. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése