I swear to God, nem a bizonyítványomat akarom magyarázni - pedig lenne rajta mit, de legalább az ötösökért ingyen feles jár. Eszmefuttatásom relatív, én mégis megpróbálkozom a lehetetlennel. Megérteni.
Tapasztalataim szerint senki nem képes kilépni egy kapcsolatból addig, amíg nem érzi úgy, hogy mindent megtett érte, és nem rajta múlt az, hogy vége lett. Ezalól én sem vagyok kivétel. És hogy mi az a minden, amit épp megteszek azért, hogy ezt elmondhassam - hát mondjuk úgy, hogy elég tágan értelmeztem ezt az egészet.
Néha egy nőnek meg kell tennie, amit egy nőnek meg kell tennie. Láttam én már kutyából szalonnát, bár be kell valljam, nem is igazán hittem a szememnek. Semmi más dolgunk nincs ilyenkor, mint folytatni a "megtevést" és várni. Aztán majd ha megbizonyosodtunk arról, hogy bizony ebből a korcsból szalonna ugyan nem lesz, akkor lehet integetni a középső ujjunkkal, és egy széles mosollyal annyit mondani: Fuck you, I'm out.
Közben mérlegelni sem árt. Ilyenkor elég jól jön, ha jóban vagyunk édesanyánkkal, aki egy másik generáció szemszögéből világít meg dolgokat. Így kaptam ma azt a roppant elszomorító vigasztalást, hogy "kislányom, nincs az a nő, akit nem csalnak meg". Tudom... biztató. De sajnos be kell lássam lassan tíz év karrier után, hogy ez bizony így van. És addig, amíg nem csalnak meg, csak megy az egoboost? Addig örülünk magunknak, hogy dejóó, még csak megaláztak! Igen. Szánalom, de jelen pillanatban nem tudok jobbat. Nem, én sem vagyok az a lány, aki mindet kipróbálta, de elég sok minden van már mögöttem, és van tucatnyi barátnőm, akik példával szolgálhatnak. Igen, mind egyforma. Ha elmeséled neki, hogy az előző kapcsolataidban milyen pofonokat kaptál... szörnyülködik, együttérez, szidja az exedet, esküszik, hogy ő soha nem tenne veled ilyet... majd megteszi. Nagy cucc, túléltem az éjszakai műszakokat egy hűtőben, ez már meg sem kottyan. Szóval rövidre zárva: ne várj mást az újtól sem.
Nos akkor mérlegeljünk: mivel ad ő többet, mint az eddigiek? Semmivel? Futás. Van néhány dolog, amiben sokkal jobb náluk? Megfontolandó. Azon kívül, hogy pasiból van, tulajdonképpen másban nem hibás? Legyen. Ha nem tudod elengedni, ne engedd el, de vállald a következményeket - minden rajtad múlik.
Hadd ékeljek be ide egy példát, ami nem a képzelet szüleménye:
L. lassan harminc éve házas. Az Isten tudja mit meg nem engedett magának ezalatt a harminc év alatt. Környezete nem győzött csodálkozni, hogy ez a nő ugyan még hogy bírja mellette. Mikor megszületett a kislánya, szíve örömmel telt el, a legjobb apa lett belőle, akit csak egy gyermek kívánhat, de csak nem tudott felhagyni a kalandjaival. Ahogy a kislányából szépen lassan nagylány lett, és ahogy napról napra több örömöt okozott L-nek, lassacskán - nagyon lassan, de mégis - kezdte elhagyni ezeket a dolgait. Majd' harminc év után, egy esős őszi napon hangzott el L. szájából a következő: "Tudod Kicsim, sok mindent megtettem anyáddal, amire nem vagyok büszke, ő mégis kitartott mellettem. Nem is lehetnék szerencsésebb, hogy ti itt vagytok nekem." Az őszinteség és a megbánás egyszerre sugárzott a szeméből...
Persze, erre lehet azt mondani, hogy kinek van erre harminc éve?! Nekem sincs. És ne is legyen. Csak annyit mondok, hogy mielőtt elkezdenénk különböző ujjakat mutogatni, nem árt még egy kört futni a biztonság és a sport kedvéért, nehogy aztán nagyobb legyen a baj, mint amíg mellettünk volt valaki, akit szeretünk.
És azzal sem vitatkozom továbbra sem, hogy egyedül lenni jó. Tényleg jó. Csak nehéz újra így gondolni, ha már beleszerettél valakibe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése