Mindig eljön az a pillanat, amikor rájössz arra, hogy ez még nem az a pillanat. Az összes fogadalom mehet a kukába a józaneszeddel együtt. Valaki elvette. Hiába kéred vissza, csillogó szemekkel, nem akarja odaadni. Neki kell. Neki kellesz.
Mit lehet ilyenkor tenni? Átgondolni? Mit? Azt, hogy vajon megéri-e? De hát azt honnan tudnád előre? Amikor az időre van bízva a sorsod, a szíved pedig egy másik embernél van, akkor a te dolgod itt véget ért. Csak akkor kaphatod vissza, ha ő végre úgy dönt, hogy utánad dobja.
Ha ragaszkodik, ragaszkodj? Vagy kérd szépen? De te nem is akarod. Azt akarod, hogy tartsa meg. Hogy tartson meg téged, az összes szerveddel együtt, amit éppen ő birtokol. Az övé vagy.
... all I can do is try.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése