2012. szeptember 15., szombat

Boots & boys

Üzenet... 

 

Néha előre látjuk, hogy valaki milyen úton jár és hogy mi lesz ennek a vége. Sajnos nem mindig vagyunk képesek megállítani az illetőt, nehogy hülyeséget csináljon. Főleg úgy kínos, hogy nincs jogunk beleszólni és furán jönne ki, ha mégis megtennénk. Ezért ha még olvasod, csak ennyit szeretnéd mondani: előre nézz, ne fordulj vissza az úton soha! Ott már voltál, átélted, mert át kellett, de mindig csak egyenesen előre haladj és megtalálod a boldogságot.

Nagy szavak ezek így ébredés után fél órával, de mivel neki nem mondhatom el, próbálom itt eljuttatni az üzenetet. Mert azt mondja, hogy nem olvassa, de tudom, hogy igen. Én is olvasnám, mert érdekel. Igen, neked szól.. :)

 

Amúgy meg...

 

Rengeteg tennivalóm van ma, időm meg nem sok, de beosztom, max megint úgy döntök, hogy az egyik fele tulajdonképpen ráér. Inkább teret engedek a világot megváltó reggeli gondolataimnak, hátha jutok valamire. Azért itt meglátszik az esztétika szak, ha máshol nem is :D

Ja igen... nem kaptam üzit, tenk gáád! Legalább egy letudva. A többi még mindig szóra sem érdemes, úgyhogy nem is szólnék most róluk. Viszont tegnap hívott tesóm*, hogy lehet, hogy lenne munka, úgyhogy még az is lehet, hogy nagy magányomat nem egy hímneművel, hanem a másik szenvedélyemmel fogom csillapítani... :) 

Meet my new love:

Élőben még sokkal sokkal szebb. Valami kell, aminek örülhetek, mert most kb csak a suli van, ami sok örömet nem szerez. Elég numb lettem a napokban, a nagy magányos reggel óta nem sok olyan dolog történt velem, ami miatt jobban érezhetném magam. Voltunk a Szimplában (na pl. már oda is szívesen felvettem volna ezt a cipőt...) Szonjával meg Csabával (Bogi barátja), jól éreztem magam, de a nagyon egyedül vagyok érzés csak felerősödött, amikor láttam, hogy az összes jónak mondható pasi mellett egy nőtársam ékeskedik. Így megy ez mostanában... ugye... Pont erről beszéltünk Zitával kint, hogy lassan eljön az, hogy vagy mind foglalt, vagy valami gebasz van velük...

Úgyhogy most megint elkezdek tatarozni, októberben ruhatárat újítok, mert ahogy kinyitom nap mint nap a szekrényt, mindig szomorúan állapítom meg, hogy ráfér. Meg fogok dolgozni a pénzemért keményen, akármi is legyen, mert tudom, hogy a szükségleteimből nem tudok és nem is akarok leadni. Egy kis változás kell most, eljött az idei "csúnyavagyok" korszakom is, de most már tudom, hogy túl lehet élni, el fog múlni nemsoká'. Csak egy picit oda kell figyelnem magamra, hogy ne érezzem úgy, hogy igaza van az agyamnak, amikor ezt traktálja a tükör előtt.

Ez megint egy egyveleg lett, éppen ezért a csillaggal jelöl résznek hagynék egy külön bejegyzést, legkésőbb hétfőig. Megérdemli, hogy újat nyissak, valamint már így sem tudom milyen címet adjak ennek :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése