Tegnap részt vettem az első egyetemi órámon. Mondjuk inkább úgy, hogy úgy éreztem, hogy ez megint a legelső. Pechemre a kollokvium az hazugság, miért ne csinálna belőle hirtelen felindulásból szemináriumot a tanár just for fun. Persze ment a körkérdés, hogy ki mit szeret olvasni és kinek melyik a kedvenc irodalmi korszaka. Benne voltam... nyakig. Arra sem emlékszem, hogy az egyetemen miket olvastam, nemhogy még kedvencem is legyen. Egy év kihagyás, szeretlek!
Na de aztán elkezdtek nyikorogni az agytekervények, és újra felvettem a csinálj-úgy-mintha-értenél-hozzá pózt. Természetesen nem dobálóztam nagy nevekkel, mint ahogy mindenki más, és olyan szavakat sem használtam, amikről nem tudom, hogy mit jelentenek. Ellenben elmeséltem kedvenc volt-munkahelyem örömeit, ahol könyvet dugdostam az asztalom alá, hogy másnap ne haljak meg az unalomtól. Na ez már tetszett nekik, gondolom azért komolyan venni ezután sem fog senki.. :D
De meglehetősen kellemes volt. Besétálni az egyetemre, bemenni, felmenni az idétlen lépcsőkön, összeismerkedni a többiekkel (mindenki fiatalabb nálam :'D), újra ott lenni, ahova annyira nem illek, mint egy kolibri a baglyok közé. Iiiiigen, én vagyok a kis kolibri ^^
Komolyra fordítva a szót... érdekes év lesz ez. Lassan szakdogán kéne gondolkodni, már tudnom kellene, hogy kinél és miből írom, és a címbejelentőt sem ártana kitöltve leadni. Nem, még nem tudok semmit, megcsapott a csúszás kellemesen langyos szele :D Ugye milyen jó, hogy komolyra fordítottam a szót!
Jókedvem van na. Tegnap este ünnepeltünk a gólyákkal, Nóri elhúzott DB-zni, én pedig Szonjával pakoltam ki a liftek elé, közben Bogi asszisztált a túróstésztája mögül. Aztán lementek a büfébe, én meg kezdtem úgy érezni, hogy foreveralone partyzok, ugyanis senki nem volt a szinten. Aztán elkezdtek szépen lassan csordogálni, és hirtelen egy mini project x-ben éreztem magam. Na jó, nem, de kimondottan nagy bulit rittyentettünk ahhoz képest, hogy csak egy kis koccintásos ünneplésnek indult.
Azt meg nem tudom, kedves férfiak, hogy hogy csináljátok, hogy ráéreztek, hogy mikor szarlak le titeket. Márelnézést, de nem tudok szebben fogalmazni jelen helyzetben. Kedves német barátunk, a baromfi, mikor máskor is jelentkezne, ha nem akkor, amikor épp nagyon jól érzem magam. Ezalatt értsd: nagyon jól. Semmi karikás, nem súroljuk még a 18-at - hát már megint szóvicc :D
Merthogy 1-ig súroltunk. Békéscsaba komám nem tanulta meg használni a piszoárt, így elárasztott minket a víz a férfi tusoló & wc-ben. Tök jó volt... de legalább annyira kijózanodtunk, hogy semmi másnap, eleget tehettem egyetemista kötelességeimnek. Aztán állítólag volt ránk panasz, de én ebből semmit nem hallottam/láttam/olvastam/érzékeltem/akármi. Ez egy koli. Ott pedig buliznak. Akinek nem tetszik, mehet albérletbe, aztán panaszkodjon a szomszédokra! :D
Jajhát mennyi szmájli. Csak úgy dől belőlem a szó... Szeretem, ha mosolyt csalnak az arcomra, szómiszóóó... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése