Kétféléről szeretnék szólni. Az egyik a gólya. Legalábbis az a fajta, amelyik most költözött be az Ajtósiba. Tegnap vitték be őket Nóriék a málnásba rendszerbe, este pedig kérte a segítségemet a vetélkedőn. Természetesen álltam rendelkezésére, ezért is jöttem fel hamarabb.
Egy kis beszélgetés és névmemorizálás után Doró négyfelé osztotta a gólyáinkat, így alakult ki a mi kis csapatunk. Nóri lett Gólyamami 1, én pedig Gólyamami 2. Iszonyat aranyosak mindannyian, kivétel nélkül, és lelkesedtek minden feladatnál. Ez meg is látszódik az eredményeinken, annyira nyerni fogunk! :)
Miután végeztünk a vetélkedővel, kiültünk Zolihoz iszogatni és beszélgetni. Tetszett, hogy senki nem sietett fel a szobájába, jól éreztük magunkat, még táncoltunk is egy kicsit. Megbeszéltük a mai kocsmatúrát, majd jóéjtpuszi a fiainknak - mintaszülőkként ez a kötelességünk -, aztán fel a szobába és egy kis szappanopera. Mert anélkül nem is az igazi! :D
Tehát a másik madár - haha, szóvicc megint.. - az a csirke. Már nagyon unom azt hallgatni, hogy szardmárle, meg hogy nemérannyit. Hát nektek biztos nem. De nem ti voltatok ott vele a stégen és nem a ti kezeteket fogta. Tisztában vagyok vele, hogy mi ez, semmi. Azzal is, hogy már egy párszor leírtam, hogy ezután nem fog érdekelni. Az is tudom, hogy már így is sokkal több blogbejegyzésben picsogtam róla, mint amennyit érdemel. De azért mégis elgondolkodtat. Ő is és a helyzet is.
Érdekel, hogy ki ő, mit és hogyan csinál és miért. Mit gondol, hogyan mondaná azt, amit leír nekem, mi az, amit félreértek esetleg, mi az, amin jogosan háborodok fel, stb. Mert ez egy olyan helyzet, amilyen még nem volt, és itt jön képbe a két előző kapcsolatom is. Valószínűleg ezért foglalkoztat annyira a dolog. Két teljesen különböző kapcsolatban két teljesen különböző barátnő voltam; az egyikben az odaadó, nemtudokélni nélküled-féle, a másikban pedig... hát... mondjuk úgy, hogy nem igazán ilyen. Ott is a maximumot nyújtottam, még mindig úgy érzem, hogy kitettem magamért, és amit lehetett, azt meg is tettem azért, hogy működjön a kapcsolat. Csak hát már alapból olyan alapokkal vágtam neki, amik nem léteztek. Elpusztította őket az előző.
És itt merül fel a kérdés, hogy most akkor milyennek is kell lenni egy kapcsolatban a nőnek? Bár most kapcsolatról egyáltalán nem beszélünk, sőt, jelen pillanatban nem is állhatnék távolabb egy épkézláb kapcsolatnak még csak a puszta gondolatától is, mégis ez az a játszótér, ahol kipróbálhatom a libikóka mindkét végét. Hogy milyen is az, amikor megtalálom a középutat. Aztán ki tudja... lehet, hogy majd ha végül nem is ő, de valaki, egy nagyon különleges valaki jön, fogja magát, és ráül annak a libikókának a másik végére, hogy ezzel a magasban tartson és boldoggá tegyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése