Xti - kincseim, amik boldoggá tesznek

Most pedig megosztanám Önökkel a vásárlási szokásaimat. Az is elmondom majd, hogy miért. Ígérem érdekes lesz, de aki a tyúkszaros szerelmi életemre lenne esetleg kíváncsi, az kérem most kapcsoljon át a Rosalindára.

Sosem volt pénzem úgy öltözködni, ahogy igazán szeretnék. Vadászom az akciókat, megveszem, amire szükségem van, de ha tehetném, lecserélném az egész ruhatáramat, bármikor. Kivéve egy-két darabot. Ők az én kis kincseim.

Az jellemző rájuk, hogy olyankor vettem meg őket, amikor nagyon nem volt pénzem. Tudtam, hogy nem futja ezekre a darabokra, ezért mindig otthagytam őket a boltban. Aztán egy vagy több velük álmodott éjszaka után mosolyogva pakolom az ezreseket a pénztáros kezébe. Beléjük szeretek. Tudom, tudom, ez is olyan buta vivis dolog. De tényleg képes vagyok beleszeretni néhány ruhadarabba. Folyton rájuk gondolok, nem érdekel semmi, csak hogy az enyémek legyenek végre. Aztán hazaviszem őket, kibontom, csodálom, tisztelem, szeretem. Nagyon vigyázok rájuk és évek múlva is éppen annyira odáig vagyok értük, mint az első napon, amikor még újszagúak voltak.

Amikor 17 évesen járni kezdtem vele, kinevetett, mert iwiw-en már kapcsolatban voltam azelőtt, hogy megismerkedtünk volna. Akkor kaptam anyáéktól a fekete koponyás Conversemet, ami az első szerelmem volt. Persze még tizenéves fejjel hirtelen felindulásból úgy gondoltam, hogy ezt világgá kell kürtölnöm és a legjobb módja ennek, ha egy közösségi oldalon teszem. Azóta a ruhatáram és én is rengeteget változtunk, többek közt megtanultam magassarkúban járni. Ennek örömére dobtam a tornacipőket, már csak akkor hordom őket, ha elszaladok valahova vagy épp nincs zárt cipő a közelben.

Így jutottam el odáig, hogy nem is tudok már ellenállni nekik. Legutóbbi szerzeményem történetét nyomon követhettétek, viszont lenne még egy gyönyörűség, amiről szólni kívánok.
Utolsó angliai napjaimon vásárolgattam még, mert miért ne. Többnyire ajándékokat, de betévedtünk a TK Maxx-be is, ahol mindig találni akciós kincseket. A kint eltöltött majd' egy évem alatt nekem nem sikerült beszereznem onnan semmi említésre méltót, bezzeg az utsó héten... mikor máskor...

Xti magassarkú £16.99-re leárazva, utolsó pár, 36-os. Nem hagyhattam ott! Bőr, bézs, platformos, cuki. Azóta elválaszthatatlanok vagyunk. És hogy miért is írok most róla? Mert ma boldoggá tett. Tudtam én, hogy el kell hoznom magammal.

Vízilabda meccsen voltam ma este, de mivel tegnap éjjel buliztunk, nem éreztem az energiát ahhoz, hogy különösebben kiöltözzek. És akkor az atléta + farmer kombóhoz felvettem ezt a tüneményt. És jól éreztem magam. Elég egy pár dögös cipő ahhoz, hogy mínuszból pluszba forduljon az ember lelki ph-ja. Tipegtem, kopogtam, kényelmes volt és feldobta az összképet. Ilyenkor elfelejtem minden búmat-bajomat és örülök annak, hogy vagyok és hogy az vagyok, aki vagyok. Igaz-e?!

Holnap valami olyasmit fogok csinálni, amit már régen nem. Illetve nem is tudom, hogy csináltam-e már ilyet valaha. De mikor, ha nem most? Részletekbe majd utána mennék bele, mindenesetre érdekes lesz, az tuti. És már tudom, hogy melyik pár kincsem fog dobni az önbizalmamon pár órán keresztül. :)