2012. szeptember 27., csütörtök

Ile d'amour illatú...

Most pedig megmutatom, milyen az, amikor a környezetem kiakad: ilyen.

Abszolút egyetértek vele, minden egyes szavával. Bár én nem kapcsolatot keresek, hanem valami teljesen mást, a függőség mégis igaz. Elhiszem, hogy Szonja besokallt tőlünk, ő nagyon élvezi az egyedüllétet. Én is élveztem, egészen mostanáig.

Mi történt?

Nem tudom. Nem egy kapcsolat hiányzik, csak pont az a része, amit ő is leírt, hogy kellenek a bókok, kalandok, stb. Visszajelzések, hogy dagadjon a mellünk, ha már ránk nézhetnek, nézzenek is ránk!

Na de... kedd este jól éreztem magam. Nőnek. Igazi nőnek. Pedig farmerban voltam, pulcsiban, piros bőrdzsekivel. Két dolog mégis akkorát dobott a komfortérzetemen, hogy magam is alig akartam elhinni.
Emlékeztek a cipőre? Megvettem. Olyankor veszem fel, amikor tudom, hogy csak rövid időre szaladok el valahova. Ebből általában az lesz, hogy egész nap abban járom a várost. Nem baj, ideje átszokni a magassarkúra, nagyon régen hordtam már. Ez egy nőnek alap. Szerintem.
Szóval ő volt az egyik segítség. Felveszem és a legjobb nőnek érzem magam a városban. Varázserővel rendelkezik.

A másik pedig... A parfüm. Szerintem az ember örökké keresi a tökéletesen hozzá illő illatot. Legalább olyan nehéz rátalálni, mint a másik felünkre, az Igazira (ami szerintem ugyanúgy városi legenda). Jelentem, megtaláltam! Ile d'amour - Fragonard. Ez vagyok én. Teljes egészében.

Gondolom nem lep meg senkit, hogy nem tudom beszerezni. Tamarának van egy pici mintája Franciaországból, amit akárhogy kuncsorogtam, nem kaptam meg. :D Amit sajnos száz százalékig megértek. Ez kincs. Ma rákerestem ebay-en, 20 fontért lehet vásárolni egy hatalmas 8 milis kiszerelést. Nincs 20 fontom. Várom az adóvisszatérítést kitartóan, bár van egy sanda gyanúm, hogy feleslegesen.

De a lényeg, hogy ahogy tudom, beszerzem. Az illatától igazi nőnek éreztem magam egész este. Nem számított, hogy rám fért volna egy hajmosás is (bár a szárazsampon a barátunk), hogy nem voltam kicsípve, hogy nem voltak pasik - jól éreztem magam a bőrömben. És Tamarával. :) Még mindig rengeteget jelent a barátsága, nem is tudom mihez kezdenék nélküle.

Időről időre elszomorodok, amikor eszembe jut a dolog... de érzem, hogy nemsoká jobb lesz. Azt mondják, hogy a kapcsolat idejének a fele kell ahhoz, hogy túltegyük magunkat a szakításon. Gondolom ez is Szex és New York... :) Na most az vagy másfél nap ( :D ), vagy 1 hónap. Én még azzal is kiegyezek, bár nem hinném, hogy addig fog tartani. Mosolygok, nevetek a lányokkal, nevetek a fiúkon. Az élet szép és a miénk. Kezd beállni az egyensúly is, úgyhogy tényleg nem történt itt most tragédia.

"...holnaptól új csodára vár, de ma még fáj."

De pár óra és holnap.. ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése