Blogjaim... az én kis kincseim. Remek adag olvasnivaló gyűlt össze az elmúlt pár hónapban. Minden nap kattintgatok az immáron könyvjelzőkké kitett kis ikonokra, amik táplálnak és szórakoztatnak minden egyes alkalommal. Ma új kispajtás érkezett közétek, üdvözöljétek szépen Kristófot, rég elveszett barátunkat.
És hihetetlen az a mennyiség, amit képes vagyok elolvasni abból, ami érdekel. Itt a bökkenő... Eltelt az első egyetemi hét, már sikeresen el is lógtam egy órát - esett az eső és nincs esernyőm és hideg van és pont jött a fiam a töltőmért és ... kegyelmezz! -, valamint összegyűlt több ezer oldal kötelező olvasmány is. Ha ez nem lenne elég, ma találtam magamnak konzulenst, Bárány tanár úr személyében - ennek örülünk! -, ami annyit tesz, hogy lassan ideje nekiveselkedni a szakdolgozatnak. Ahhoz meg még egy monteveresztnyi könyv fog társulni a következő hónapokban.
De neeem... én inkább elolvasok bármi mást, csak ne legyen körülötte a kötelező bűz. És még a Snowman-t be sem fejeztem, hajaj...
Egyébként telik ez a nap, takarítok, várom a nagy leltárt, átrendezem a szobát, főzök... mindegy, csak minél hamarabb érjen véget, minél kevesebb akcióval. Egyelőre jól haladunk, nem történt semmi. Azok kerestek csupán, akiktől el is várom. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése