Minden darabjaira hullott. Állok a romok közt, meredten tekintek előre, keresem a kiutat. A rendet. A fényt. Hívjuk akárhogy.
Reménytelen.
Talán ekkora még sosem volt a káosz.
Egy újabb vége. Szóltam előre. Fáj. Tompán zavaros a fejem. El akarom felejteni. A szép emlék sem kell. Semmi nem kell. Fáj.
A többi szénám is kusza. Nem tudom, van-e erőm rendbe rakni. Minden sötét.
Semmi nem segít. Erőlködök. Keresem a megoldást, de csak húz le a mélység.
És megígérem, hogy ez az utolsó ilyen sötét bejegyzés.
Úgy tűnik itt leszek még, tumblr-re tervezzük a divatblogot.
De nem nyomasztok tovább senkit.
Minden szép lesz majd. Minden jó lesz. Egyszer véget ér ez az időszak.
És én már nagyon várom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése